A jövőről

„Egy gyermek egyedül a könyvével valahol bent a lélek titkos szobáiban saját képeket alkot, amelyek minden mást felülmúlnak. Ezekre a képekre az embereknek szüksége van. Azon a napon, amikor a gyerekek fantáziája többé már nem tudja megalkotni őket, azon a napon az emberiség szegény lesz. Minden nagy dolog, ami a világban történt, először egy ember fantáziájában történt, és hogy a holnap világa hogyan fog kinézni, nagyrészt annak a képzelőerőnek a mértékétől függ, amit azok birtokolnak, akik éppen most tanulnak meg olvasni. Ezért van szüksége a gyerekeknek könyvekre.” (Astrid Lindgren)

Pályázat: folytasd a mesét!

A Dunaharaszti Könyvtár, a Környezetbarátok Egyesülete és a II. Rákóczi Ferenc Ált. Iskola Könyvtárának közös pályázatára írt mesém. (Az egyik szereplő nevét valaki átírta, eredetileg Hanga és Boróka volt a két szereplő.)

Egy hang diktálja, amit írok, az én dolgom csak, hogy javítsam a nyelvhelyességi hibákat.

Julcsi a legszebb

Ezt a verset tegnap hallottam. Egy hatéves kislány írta, Veronika. Szerintem a nonszensz költészet egyik legszebb darabja.

Julcsinak

Süt a nap,
két felhő az égen.
Lepke a vállán,
katica röpül.
Vízilovak mennek sorba,
csigabigát vacsorálnak.
Julcsi a legszebb
az egész környéken.

Aranyvackor 2011

A csodás átváltoztató süti című mesével indultunk idén, ezúttal is Horváth Mónikával, aki nagyon egyedi és jópofa illusztrációkat készített a meséhez. A Scolar Kiadó különdíját nyertük el vele és a mese meg is jelent az Aranyvackor 2011 katalógusában.

"A csodás átváltoztató süti
(részlet)

Volt egyszer egy sárga óvoda, kocka alakú, kerek ablakú. Ha elment mellette az ember, csak úgy zsongott, mint egy méhkas. Majd kirepedt az oldala a kiabálástól, nevetéstől, lábdobogástól, rikoltozástól. Sok ovis volt odabent, ők csinálták azt a nagy zajt. Az egyikük egy kislány, a haja koromsötét, a szeme csillogó, az álla kerek, a pocakja domború, épp mint a tied itt a pizsi alatt. Ennek a kislánynak, akit Vicának hívtak, az anyukája nagyon furcsa anyuka volt. Nem olyan normális, mint a többi anyukák, kopogós cipőben, rövid szoknyában, egyik kezükben az autó kormánya, másikban a mobiltelefon, harmadikban a határidőnapló, negyedikben a számítógép billentyűzete. Nem, ő hosszú szoknyában járt, fakószőke haja búzakalász-fonatokban a feje búbján. Még csak mobiltelefonja sem volt. El tudod ezt képzelni? Mindig álmatagon révedezett – vagyis a messzeségbe nézett a kék szemeivel. Ki tudja, mit látott ott? Meg aztán mindenfélét gyűjtögetett. Ha Vicával sétálni indultak, gesztenyét és falevelet, dóhéjat, patkószeget. A nagymama komódjából gombokat, szalvétákat, fecniket, vickeket, vackokat. Az építkezés melletti rétről vadvirágot, gyógyfüveket. Jó lesz az még valamire, mondogatta. Mindet berakta a nagy, kopott, piros táskájába a varázsfüvek meg hasonló furcsaságok mellé.
Amilyen álmodozó volt, nem is csoda, hogy akkora bajt kevert! Mindjárt elmesélem, hogyan történt..."