Kormoz már az égi gyertya,
cirpel kint a kabóca,
nem vibrál a tévén többé
a Bogyó és Babóca.
Puszira már nincs is idő,
pilláimon álom jár,
s begördül az álmaimba
a lánctalpas szamuráj.
Maszk takarja ádáz arcát,
két kezében katana,
jól ellátja a bajodat,
akkor is, ha nincs baja.
Hozzám beszélsz? Hajol fölém,
felnyöghettem álmomban,
és lélegzetem ütemére
lánctalpain elsurran.
No comments:
Post a Comment