Etelka, a porszívó

Egyszer volt egy porszívó,
becses nevén Etelka,
Etelkának porszippantás
volt a kedvelt hobbija.
Felszívott ő mindenféle
apró koszt és makulát,
koszmót, foltot, sarat, piszkot,
morzsát, szöszmöszt, szutykot, trutymót,
poratkát és pormacskát.

Egy nap aztán belsejében
csavar kattant fémesen,
vagy egy szimeringje pendült
motorjában ércesen,
de az is lehet, hogy egy csapágy,
acélpánt, szénkefe, lapát,
huzal, szűrő, kondenzátor,
kapcsoló vagy ventilátor
tört el benne hirtelen.

Etelka egy pillanatra
mozdulatlan állt meg ott,
azután megbokrosodva
a szőnyeg fölé ugratott.
Felszívott egy kis dísztányért,
kézzel festett porcelánt,
gyufát, zoknit, virágföldet,
jegyzettömböt, cédét, noteszt,
oklevelet, tulipánt.

Most már egyre többet akart,
zsákját éhség mardosta,
felszívta a könyvespolcot,
Révay-összessel rajta,
fel a villanytűzhelyt mohón,
rajta az ott fővő rizst,
virágállványt, ajtót, széket,
kanapét, keretes képet
s velük együtt engem is.

Így hát Etelka gyomrában
gubbasztok most csendesen.
Azoknak, kik aggódnának,
idebentről üzenem,
van itt nékem gyufám, zoknim,
jegyzettömböm, noteszem,
oklevelem, tulipánom,
rizsem is a tűzhelyen:
megvan itten mindenem.