Fönnakadt a fán

Tavaly került fel a fára a labda az ovi udvarán, ahová az erkélyünk néz. Teregetés közben mindig ellenőrzöm, ott van-e még. Róla szól ez a vers.









Fönnakadt a fán

Fönnakadt a fán egy labda.
Hogy ki dobta fel, nem tudom
Talán Palika vagy Panna,
Ond, Vanessza vagy Hunor,
nem is fontos ez ma már.

Moccanatlan ült a labda,
jött a tél és múlt a nyár,
a hóesés behavazta,
simogatta napsugár,
ült, csak üldögélt tovább.

A gumilabdák általában
nem gondolkodnak sokat,
ám hősünk pöttyös kobakjában
megfogant egy gondolat:
mi végre ül fent a fán?

Ez lenne a labdák sorsa?
Erre született vajon?
Vagy jobb lenne, ha leugorna,
S pattogna az udvaron?
Magában így vacilált.

Ahogy ezt ott fontolgatta,
arra szállt egy varjúpár,
csőrével megkocogtatta,
a kíváncsi varjúlány,
le is pottyant, lám a labda.

Örült neki Tibi, Sára,
Pattogtatták sebesen,
köztük ide-oda szállva
arra gondolt hirtelen:
nem lenne jobb fönt a fán?