Alkalmi vers

Kerestem pancsolós verset, amit lehet mondogatni a babának fürdés közben és szorosan illeszkedik a témához, de nem találtam, úgyhogy írtam egyet.


Pancsoló

Lics-locs pancsolás
gumibéka-ugratás
fontos vízi küldetés
a gumikacsa-fürdetés

Tics-tocs tocsogás
gumibálna locsogás
evickél, hogy megússza
a merülést a medúza.

A meseszereplők szabad akarata

Akarjanak a szereplők valamit, mondja Vonnegut, ha mást nem, egy pohár vizet legalább, és ez a mesékben is így van. Az első mesém egy kisfiúról szólt, aki utazik a villamoson. Nem akart semmit, csak a villamoson utazni, és amikor ez megtörtént, hirtelen kicsúszott a lábunk alól a talaj. A kisfiú csak bámult ki az ablakon, én meg csak írtam az újabb és újabb sorokat, és éreztem, hogy a villamos kisiklott. A férjem meg is erősített, mert közölte, hogy nagyon unalmas mese lett. A mesékben általában akarnak valamit a szereplők. A farkas megenni Piroskát, Pom-Pom megvárni Picurt és mesélni neki, a legkisebb szegénylegény szerencsét próbálni, Andersen hősei pedig meghalni: a kis fenyőt eltüzelik, a gyufaárus lány megfagy, az ólomkatona elég a kályhában. Aztán, hogy hogy érik el, amit akarnak, az már rajtuk múlik, én csak leírom, ami történik velük.

Bebe és McKenzi ezredes kalandjai

Most formálódnak Bebe, a kisfiú és barátja, McKenzi ezredes, a medve kalandjai a fejemben, és mikor a kisfiam alszik, gyorsan leülök a gép elé, hogy leírjam. Mert írni csak írás közben lehet, mondja Cserna-Szabó András egy interjúban, aki meg Bächer Ivánt idézi. És tényleg, csak akkor történnek meg ezek a kalandok, amikor írom őket. Alig várom, hogy megtudjam, mi lesz a következő. A jellemek is így bontakoznak ki. Például tegnap kiderült, hogy McKenzi szájhős, valójában gyáva, és hogy minden rosszba ő viszi Bebét.