A meseszereplők szabad akarata

Akarjanak a szereplők valamit, mondja Vonnegut, ha mást nem, egy pohár vizet legalább, és ez a mesékben is így van. Az első mesém egy kisfiúról szólt, aki utazik a villamoson. Nem akart semmit, csak a villamoson utazni, és amikor ez megtörtént, hirtelen kicsúszott a lábunk alól a talaj. A kisfiú csak bámult ki az ablakon, én meg csak írtam az újabb és újabb sorokat, és éreztem, hogy a villamos kisiklott. A férjem meg is erősített, mert közölte, hogy nagyon unalmas mese lett. A mesékben általában akarnak valamit a szereplők. A farkas megenni Piroskát, Pom-Pom megvárni Picurt és mesélni neki, a legkisebb szegénylegény szerencsét próbálni, Andersen hősei pedig meghalni: a kis fenyőt eltüzelik, a gyufaárus lány megfagy, az ólomkatona elég a kályhában. Aztán, hogy hogy érik el, amit akarnak, az már rajtuk múlik, én csak leírom, ami történik velük.