Tuesday, May 13, 2014

Alszol, felnősz

Kis csillag szórja csak fényét, lámpád,
míg alszol az ágyadban csendesen.
Álmok kotorják pilláid árnyát,
megsimítanám, de nem teszem.

Csak nézlek, kerek kis állad, kezed,
tenyeredbe egy kagyló se férne.
Fülelek, halljam a lélegzeted,
mint búvár száll le tó fenekére.

Dobhártyámon nagyot üt az idő,
e kegyetlen dobos, ki meg nem áll,
változol lassan a szemem előtt,
nem az vagy, ki az imént voltál.

Alszol, felnősz, a világ rendje ez,
s én minden percben elveszítelek. 

No comments:

Post a Comment